Prológus

 Kronosz-nak - a görög titánistennek - három fia született: Zeusz, Poszeidón, és Hádész. Zeusz az ég és a villámok ura. Hádész az alvilág istene, a holtak ura. Poszeidón tenger királya; hatalma kiterjed a tavakra és a folyókra is.

 Mivel Poszeidón a víz istene, ezért találkozhatott misztikus vízi teremtményekkel, ilyenek a szirének, a sellők, a naiaszok, a néreiszek. Egyszer Poszeidón egy emberbe is szerelmes lett, és született egy fia, aki Percy Jackson a félisten, de nem lehetett vele, nem nevelhette fel, majd visszament a tengerbe, ahol egy szirén vigasztalta meg. A barátságból lassan szerelem lett, és ott is született egy fia. Az ő neve Aquam lett. Ő már nem félvér. Mert csak azt nevezzük félvérnek, aki félig ember, és félig isten.

 Mivel Poszeidón őt se nevelhette fel, ezért az anyjával maradt, és szirénként élte az életét, de kapott pár hatalmat az apjától. Például a víz meggyógyította, ha megsebesült. Vagy irányíthatta a vizet. Dagályt vagy apályt idézhetett. Vagy tudott a víz alatt lélegezni. Így egyszer amikor úszott a víz alatt találkozott egy sellővel, és ahogy minnél többett találkozhattak, szerelem bontakozott ki, majd házasság lett belőle. Két gyermekük született; egy lány és egy fiú. A lányt Sirénának, a fiút Hidrolusnak nevezték el. Hidrolusnak a 13. életévében kínőtt az uszonya, de csak akkor volt uszonya, ha vízhez ért. Egy csepp víz is elég volt az átalakuláshoz.

Majd a 14. életévében átköltöztek egy misztikus szigetre, a Tarnra. A sziget az ottani sellők otthona. Eleinte nem szerették, és nem akarták befogadni a rajba, mert van egy berögződésük. Miszerint a férfiszirének gonoszak és veszélyesek. Főleg ha náluk van a háromágú szigony. Ha teliholdkor a szigony Tarn holdmedencéjébe kerül, akkor elpusztítja a medencét. Így hát néhány évig csak Sirena és az anyja került be a rajba és Hidrolus emberként a szárazföldön élt. Amikor a raj úgy döntött, hogy befogadja őt, akkor ő elutasította. Arra hivatkozott, hogy sokáig a szárazföldön élt, és már megszokta, és már nem kell befogadnia őt a rajnak. Így hát a raj sellőlányai azt mondták neki, hogy: „ Te tudod, hogy csatlakozni szeretnél-e a rajhoz, most ha nem akarsz, akkor majd később is megteheted.”

 Attól a perctől kezdve semmi köze sem lett a vízhez, és úgy élte az életét, mint egy ember. Lábakon járva a szárazföldön, kerülve a vizet.