Másnap Anne és Christopher korán kelt, és már hajnali 4-kor elmentek valahová. A palotában már csak a személyzet, Hidrolus, és a pár lányai voltak. Reggel 6:30-kor Hidrolus is felébredt, és a napját úszással kezdte a Duna vizében. Majd egy kis ideig a vízben található szikladarabon ült, és gondolkozott. Az életén gondolkozott. Arról, hogy addig mik történtek az életében. Hogy Poszeidón, a nagyapja tudja-e, hogy ő egy isteni leszármazott, hogy az ő unokája. Gondol-e rá. [...]
Miután kiszállt a medencéből, felment az étkezőbe, ott az inas megkérdezte, hogy mit kér:
- Uram, mit szeretne kérni?
- Én...én nem tudom..., legyen garnélasaláta! - mondta ki végül Hidrolus.
- Rendben, 15 perc és hozom.
Az inas bement a konyhába, és gyorsan el szerette volna készíteni a garnélasalátát, de nem volt otthon garnéla. Így hát visszament az étkezőbe, és közölte Hidrolussal. Hidrolus megvárta, míg az inas visszajön a bevásárlásból, és elkészíti neki az ételt. Miután azt a férfisellő megkóstolta, jóízűen megette. Mire Hidrolus megreggelizett, Anne három lánya is felébredt, és lejött az étkezőbe. A lányok között 2 év különbség volt. A legkisebb 18, a középső 20, és a legidősebb pedig 22 éves volt. Mindhárom lány estélyiszerű ruhát hordott: az ötéves babarózsaszínűt, a hétéves citromsárgát, a kilencéves pedig türkizszínűt. Mikor a férfi és a három kislány találkozott, akkor elkezdődött egy beszélgetés:
- Jó reggelt, Uram! - mondta egyszerre a három lány, majd pukedliztek.
-Jó reggelt, lányok! Hívjatok csak Hidrolus-nak! - köszönt, és meghajolt. - Üljetek le! - ezzel sorba kihúzta a lányok székeit, majd visszaült a saját helyére, ami a lányokkal szemben volt.
- Látjuk, hogy te már megreggeliztél, Hidrolus..., és éppen indultál valahova..., nem tartunk fel? - kérdezte a legidősebb szégyenlősen.
- Nem, nem tartotok fel. Csak újra úszni készültem volna. Tudjátok férfisellő vagyok, és olyanok, mint én eredetileg vízben éltek... - kezdte - De én már megszoktam a szárazföldi életet, mert 6 évig nem fogadott be a raj, és azalatt a 6 év alatt meg kellett hogy szokjam a szárazföldet. Alkalmazkodtam a környezethez, és amikor esett az eső, akkor is kimehettem az utcára, mert már megtanultam, hogy olyankor hogy ne legyek vizes, és ha nem vagyok vizes, akkor nem is alakulok át.
- Értem... - mondta a középső.
- Na eleget beszéltem magamról, inkább beszéljünk rólatok! Ti milyen képességeket örököltetek a szüleitektől? És mi a nevetek? - kérdezte a férfi érdeklődően.
- Én Anne-Cristin White vagyok, és én angyal és vámpír keverék vagyok - mutatkozott be a legidősebb.
- Az én nevem -Marie White, és én angyal és vérfarkas keverék vagyok - folytatta a középső.
-Cécile White-nak hívnak, angyal és sellő keverék - fejezte be a legkisebb.
- Szép a nevetek, és azt is ötletesnek találom, hogy mind a hármótok nevében benne van az édesanyátok neve. - dicsérte a lányok neveit.
- Hidrolus, mivel te is sellő vagyok, ezért nem tudnánk együtt úszni és oktatni, mert jövőre lesz egy vizsgám úszásból? - kérdezte Cécile.
- Persze, de Anne nem tud téged tanítani? - kérdezte kedvesen.
- Anyu sajnos túl elfoglalt mostanában, ezért nem tud oktatni. És amikor hallottam egy sellő jön a házba, akkor nagyon boldog lettem, mert akkor tanulhatok úszást. Az oktatóm, akit anyu vett fel tanárnak, ő olyan kegyetlen, és nem szeretnék már tőle tanulni..., emberi tanárhoz ugye nem mehetek, mert akkor átalakulok, és leleplezem az egész varázsvilágot...
- Jaa, akkor értem. De mit értesz az alatt, hogy kegyetlen?
- Háát...azt, hogy én még csak 1,5 kilométert tudok folyamatosan úszni, de a tanár azt várja el tőlem, hogy 9 km-t ússzak.
- Az tényleg kegyetlenség!!! - háborodott fel Hidrolus - Beszéljek Anne-nal?
- NE, ne beszélj erről anyunak! - rémült meg a lány.
- Rendben nem beszélek vele - mosolygott a férfi.
- Becsszó?
- Becsszó.
Ez után Hidrolus és Anne-Cécile lement a medencéhez, és elkezdődött az első közös órájuk. Ez arról szólt, hogy a férfi felmérte a kislány teljesítményét. És Hidrolus úgy vélte, hogy a tanítványa elég jól úszik. Mire befejeződött az óra, arra Anne és Christopher hazaérkezett. Christopher felment a szobájába, és egy kicsit pihent. Anne pedig lement a medencéhez. Ott találkozott a kislányával, és a Hidrolussal:
- Mit csináltok ti itt? - kérdezte.
- Azt hallottam, hogy jövőre lesz egy vizsgája úszásból, és gyakoroltam egy kicsit vele. - válaszolt a férfi.
- És nem tartott fel a teendőidben? - kérdezte aggódóan a hölgy.
- Nem, nem tartott fel, mert úgyis úszni készültem, amikor találkoztam vele, és a testvéreivel.
E szavak után mindnyájan felmentek az étkezőbe, és megvacsoráztak. Az előétel az halászlé volt. A főétel az rántott hal, és petrezselymes rizs volt tartármártással. A desszert az somlói galuska volt. Miután megették ezt a királyi lakomát, mindenki ment a dolgára. Majd szépen lassan a Csend megtisztelhette a házat a jelenlétével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése