4. Fejezet

Hidrolus lassan elvonult piheni mivel picit elfáradt. Elköszönt a családtól, megköszönte a vacsorát, és elindult a lépcső felé. Hátra fordult, es mosolygott az új barátainak. Felbattyogott a lepcson. Ahogy ment végig a hosszú folyóson, rengeteg képet látott a falon. Lassan elérte a szobáját, amikor egy hangot hallott. Megfordult hát. A legnagyobb lány volt az.
 - Te vagy az, Anne Cristin?
 - Igen. Mész aludni, Hidrolus?
 - Igen, miért kérded?
 - Egy óra múlva nem innánk meg egy teát? 
- Hát, ahogy akarod.
 - Jó akkor találkozunk a konyhában egy óra múlva – mosolygott rá a lány. Hidrolus csak nézte, ahogy a lány haján megcsillan a Hold fénye. A fiú szíve hevesen vert, és úgy érezte, megremeget alatta a talaj. A lány felment a szobájába, de a fiú csak nézte majd öt percig. Mikor a lány belépett a szobája ajtaján, Hidrolus is elindult a saját szobája felé. Kinyitotta az ajtót, belépett a szobába, és bezárta az ajtót. Majd lepihent az ágyra. Elgondolkozott rajta, ki akar az életére törni. Vajon miért akarják megölni? És ki vagy kik? Számtalan kérdés, de nincs rájuk válasz. Nem értette, miért pont vele történik ez meg. Miért akarjak a halálát? Egy kicsit elszundított, de valami nem hagyta aludni. Ránézett a telefonjára. Hirtelen felugrott, mert észrevette, hogy már tíz perce a konyhában kellene lennie. Felkapta a cipőjét, és leviharzott a lépcsőn. Belépett a konyhába. Anne Cristin már ott ült. - Azt hittem, már el is felejteted a randinkat. - Hangosan fel nevetet. Úgy ragyogott a szeme.
 - Kész van a teád, Hidrolus. Leültette az asztalhoz a lányt, a fiú kihúzta neki a széket.
 - Foglalj helyet! - mosolygott szelíden. Leült a fiú is, elkezdte hangosan szürcsölni a teát. A lány annyira nevetett, hogy a tea kilöttyent az asztalra. A fiú egyszerre nyúlt a kendőért a lánnyal, hogy letörölhesse az asztalt. Addig forogtak, míg jól összefejeltek. Leültek a padlóra, és hatalmas nevetésben törtek ki mindketten.
 - Cristin, még ennyit nem nevettem, mint ma. - Hát, még én sem! Nem túl izgalmas az életem. Néha járok suliba. - Miért csak néha? - kérdezte meglepetten Hidrolus. 
- Hát azért, mert nem egy megszokott, egyszerű lány vagyok.
 - Te egyszerű, és megszokott? Hát ez nehezen hihető el. Egy vagány, bátor lány vagy. Szuper dolgokkal felruházva. Nem mellesleg meseszép vagy. Ahogy vissza ültek és ittak, nagy néma csend uralkodott a konyhában. A hallgatást a lány halk hangja törte meg. Lágy volt, és selymes.
 - Mesélj picit magadról, Hidrolus! Hogy kerültél ide?
 - Hát az úgy volt, hogy mivel az én nagyapám Isten, anyám meg sellő, én a vízben éltem, de meguntam ugyanazt látni egyfolytában. Vágytam más emberek közé, akik nem ismernek, és elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Önmagamért szeretnek, nem a hatalomért. És ezután a szárazföldre jöttem lakni. Munkát kerestem magamnak. Lassan barátokat is találtam magamnak.
 - És hogy kerültél hozzánk? - Az édesanyám megérezte, hogy valami nagy baj van. Ezért eljöttünk hozzátok. Valaki az életemre tört, meg akarnak ölni engem. 
- De ki lehet az, aki a halálod akarja, Hidrolus? - kérdezte ijedten Cristin. Aztán felállt a székről, átölelte a fiút, és hatalmas puszit nyomott az arcára.

3. Fejezet

 Másnap Anne és Christopher korán kelt, és már hajnali 4-kor elmentek valahová. A palotában már csak a személyzet, Hidrolus, és a pár lányai voltak. Reggel 6:30-kor Hidrolus is felébredt, és a napját úszással kezdte a Duna vizében. Majd egy kis ideig a vízben található szikladarabon ült, és gondolkozott. Az életén gondolkozott. Arról, hogy addig mik történtek az életében. Hogy Poszeidón, a nagyapja tudja-e, hogy ő egy isteni leszármazott, hogy az ő unokája. Gondol-e rá. [...]

 Miután kiszállt a medencéből, felment az étkezőbe, ott az inas megkérdezte, hogy mit kér:

- Uram, mit szeretne kérni?

- Én...én nem tudom..., legyen garnélasaláta! - mondta ki végül Hidrolus.

- Rendben, 15 perc és hozom.

 Az inas bement a konyhába, és gyorsan el szerette volna készíteni a garnélasalátát, de nem volt otthon garnéla. Így hát visszament az étkezőbe, és közölte Hidrolussal. Hidrolus megvárta, míg az inas visszajön a bevásárlásból, és elkészíti neki az ételt. Miután azt a férfisellő megkóstolta, jóízűen megette. Mire Hidrolus megreggelizett, Anne három lánya is felébredt, és lejött az étkezőbe. A lányok között 2 év különbség volt. A legkisebb 18, a középső 20, és a legidősebb pedig 22 éves volt. Mindhárom lány estélyiszerű ruhát hordott: az ötéves babarózsaszínűt, a hétéves citromsárgát, a kilencéves pedig türkizszínűt. Mikor a férfi és a három kislány találkozott, akkor elkezdődött egy beszélgetés:

- Jó reggelt, Uram! - mondta egyszerre a három lány, majd pukedliztek.

-Jó reggelt, lányok! Hívjatok csak Hidrolus-nak! - köszönt, és meghajolt. - Üljetek le! - ezzel sorba kihúzta a lányok székeit, majd visszaült a saját helyére, ami a lányokkal szemben volt.

- Látjuk, hogy te már megreggeliztél, Hidrolus..., és éppen indultál valahova..., nem tartunk fel? - kérdezte a legidősebb szégyenlősen.

- Nem, nem tartotok fel. Csak újra úszni készültem volna. Tudjátok férfisellő vagyok, és olyanok, mint én eredetileg vízben éltek... - kezdte - De én már megszoktam a szárazföldi életet, mert 6 évig nem fogadott be a raj, és azalatt a 6 év alatt meg kellett hogy szokjam a szárazföldet. Alkalmazkodtam a környezethez, és amikor esett az eső, akkor is kimehettem az utcára, mert már megtanultam, hogy olyankor hogy ne legyek vizes, és ha nem vagyok vizes, akkor nem is alakulok át.

- Értem... - mondta a középső.

- Na eleget beszéltem magamról, inkább beszéljünk rólatok! Ti milyen képességeket örököltetek a szüleitektől? És mi a nevetek? - kérdezte a férfi érdeklődően.

- Én Anne-Cristin White vagyok, és én angyal és vámpír keverék vagyok - mutatkozott be a legidősebb.

- Az én nevem -Marie White, és én angyal és vérfarkas keverék vagyok - folytatta a középső.

-Cécile White-nak hívnak, angyal és sellő keverék - fejezte be a legkisebb.

- Szép a nevetek, és azt is ötletesnek találom, hogy mind a hármótok nevében benne van az édesanyátok neve. - dicsérte a lányok neveit.

- Hidrolus, mivel te is sellő vagyok, ezért nem tudnánk együtt úszni és oktatni, mert jövőre lesz egy vizsgám úszásból? - kérdezte Cécile.

- Persze, de Anne nem tud téged tanítani? - kérdezte kedvesen.

- Anyu sajnos túl elfoglalt mostanában, ezért nem tud oktatni. És amikor hallottam egy sellő jön a házba, akkor nagyon boldog lettem, mert akkor tanulhatok úszást. Az oktatóm, akit anyu vett fel tanárnak, ő olyan kegyetlen, és nem szeretnék már tőle tanulni..., emberi tanárhoz ugye nem mehetek, mert akkor átalakulok, és leleplezem az egész varázsvilágot...

- Jaa, akkor értem. De mit értesz az alatt, hogy kegyetlen?

- Háát...azt, hogy én még csak 1,5 kilométert tudok folyamatosan úszni, de a tanár azt várja el tőlem, hogy 9 km-t ússzak.

- Az tényleg kegyetlenség!!! - háborodott fel Hidrolus - Beszéljek Anne-nal?

- NE, ne beszélj erről anyunak! - rémült meg a lány.

- Rendben nem beszélek vele - mosolygott a férfi.

- Becsszó?

- Becsszó.

 Ez után Hidrolus és Anne-Cécile lement a medencéhez, és elkezdődött az első közös órájuk. Ez arról szólt, hogy a férfi felmérte a kislány teljesítményét. És Hidrolus úgy vélte, hogy a tanítványa elég jól úszik. Mire befejeződött az óra, arra Anne és Christopher hazaérkezett. Christopher felment a szobájába, és egy kicsit pihent. Anne pedig lement a medencéhez. Ott találkozott a kislányával, és a Hidrolussal:

- Mit csináltok ti itt? - kérdezte.

- Azt hallottam, hogy jövőre lesz egy vizsgája úszásból, és gyakoroltam egy kicsit vele. - válaszolt a férfi.

- És nem tartott fel a teendőidben? - kérdezte aggódóan a hölgy.

- Nem, nem tartott fel, mert úgyis úszni készültem, amikor találkoztam vele, és a testvéreivel.

 E szavak után mindnyájan felmentek az étkezőbe, és megvacsoráztak. Az előétel az halászlé volt. A főétel az rántott hal, és petrezselymes rizs volt tartármártással. A desszert az somlói galuska volt. Miután megették ezt a királyi lakomát, mindenki ment a dolgára. Majd szépen lassan a Csend megtisztelhette a házat a jelenlétével.

2. Fejezet

 Mindketten úsztak és úsztak, néhol megálltak. Az uszonyuk csak hasította a Duna vizét. A Fekete-tengernél megálltak. Másnap elérkeztek Kavalára. Ott Anne elköszönt Andromédától, és visszafordult. Androméda pedig visszament Mako-ra. Addig amíg Anneék úsztak, addig a palotában is folyt az élet. Nem sokkal a lányok távozása után, Hidrolus felébredt, és ő lement az alagsorba, és úszott egy kört. Majd amikor kijött a vízből, és megszáradt, akkor benézett a két oldalsó helyiségbe. Amikor bement a baloldaliba, akkor meglepődött, mert nagyobb volt, mint hitte. Ott egy franciaágy, egy gardrób, egy éjjeliszekrény, és egy beépített fürdőszoba volt. Amikor kijött, és bement a jobboldali helyiségbe, akkor egy nagy szobát talált meg, és a szoba közepén egy holdórát látott. Az óra felett egy 20 cm átmérőjű kört látott. Ránézésre ugyanakkora volt, mint Mako holdmedencéjének a nyílása. A holdóra közepébe egy farkasfejet véstek. Ezt Hidrolus nem értette. Hamarosan kijött a szobából, és látta Anne-t a vízben közeledni. Gyorsan becsukta a helyiség ajtaját, és leült a medence mellé, mintha már régen a vizet nézte volna. Amikor Anne kidugta a fejét a víz alól, csak ennyit mondott:

- Tudom, hogy mind a kettő szobában voltál. És hogy az előbb a jobboldaliból jöttél ki - erre Hidrolus döbbent fejet vágott, de ez Anne-t nem érdekelte - És azt is tudom, hogy nem tudod, hogy mi az a szoba. Az kérlek-szépen a Vérfarkasok temploma. Ott tartjuk a különböző szertartásokat. Ott vészeljük át a teliholdat. Neked bizonyára furcsa, hogy ezt többes szám első személyben mondom, de közlöm veled, hogy vérfarkas is vagyok. Mivel én Mako-i sellő is vagyok, ezért nem hat rám olyan erősen a Hold, mint a tiszta vérűekre. Engem gyógyít is, meg fájdalmat is okoz.

- Honnan tudtad? - kérdezte döbbent fejjel Hidrolus.

- Ha arra kérdezed, hogy honnan tudtam, hogy mindkettő szobában voltál, akkor láttalak. Ha pedig arra, hogy honnan tudtam, hogy tudni akartad, és kérdezni akartad, akkor az egy megérzés volt, másrészt pedig tudok mások gondolataiban olvasni.

- Ja, akkor már minden világos - bólintott a férfi.

- Ha már itt vagy, akkor nincs kedved velem versenyezni? - kérdezte Anne.

- Mármint úszásban? - vonta fel a szemöldökét Hidrolus.

- Igen, mert mit hittél? - válaszolt ravaszul Anne.

- Miért is ne!

- Akkor a cél az a Duna pesti oldala lesz. Rendben? - kérdezte a nő.

- Rendben.

- Akkor sok szerencsét!

 E szavak után Hidrolus bemászott a vízbe, és átalakult. Szinte egyszerre indultak el. Az út elején párhuzamosan haladtak egymás mellett. Majd Hidrolus belegyorsított, melynek következtében, Anne lemaradt. Majd egy pillant alatt Anne lehagyta Hidrolust, és már csak pár méter választotta el Anne-t a pesti oldalától. És végül Anne nyerte meg a versenyt. Amikor Hidrolus beérte, akkor Anne kidugta a fejét a vízből, és Hidrolus is követte a példáját:

-Visszavágó visszafelé! - jelentette ki a nő, és már indult is vissza.

 Itt is ugyanúgy történt minden, mint odafelé, csak azzal a különbséggel, hogy most a férfi nyert. Így az állás döntetlen lett. A verseny után mindenki ment a maga dolgára. Anne megsétáltatta a kutyáját, ami állítólag egy farkasalakba zárt vérfarkas volt. Hidrolus pedig Christopher segítségével körbenézett a palotában. Majd este közösen megvacsoráztak, mármint Anne, Christopher, a pár 3 lánya - akik szintén szőkék voltak -, és Hidrolus. Vacsora közben kellemes zene szólt a nappaliból. majd vacsora után nyugovóra tértek.

1. Fejezet

 Hidrolus már a huszonegyedik életévében jár. Nemsokára befejezi az egyetemet. Éppen hazafelé sétált az egyetemtől, amikor megpillantja a szigetet, és a sziget mögött növekvő Holdat. Hirtelen hiányozni kezd neki a családja, és kimegy a tengerpartra. Ott megkeresi a legelhagyatottabb részt, és a vízbe veti magát. Ott sellővé alakul. Gyorsan Tarn felé úszik, és a holdmedencében megtalálja a húgát:

- Hidrolus, csatlakozol a rajhoz? - kérdezte Siréna.

- Nem, nem csatlakozom, csak hiányoztatok. Beszélhetnék anyával? - kérdezte.

- Persze! Anya! Itt van Hidrolus! - kiabálta.

 Pár perc múlva Hidrolus anyja, Androméda, a fia felé úszik. És boldogsága miatt könnyezni kezd. Majd megszólal:

- Kisfiam, drága kisfiam - kezdte remegő hangon - Csatlakozni szeretnél a rajhoz?

- Nem anyám, beszélhetnénk? - kérdezte Hidrolus.

- Igen, de menjünk ki! - válaszolta, majd mind ketten kiúsztak a medencéből - Most mondhatod!

- Az a helyzet, hogy nem szeretnék csatlakozni a rajhoz, de egyedül a szárazföldön sem vagyok biztonságban - kezdte mesélni -

Ismersz olyan sellőt, aki rajtam kívül a a szárazföldön él? És amit kérdeztem a Föld minden egyes sellőjére vonatkozik.

- Nos, most csak egy sellő van, aki már régóta a földön él - kezdte mesélni Androméda - A neve Anne Darkness, 923 éves, és egy Tenebum nevű helyen él. Csak azért lehet ennyi éves, mert amikor férjhez ment az angyalok trónörököséhez, akkor megkapta az angyalok általános öröklétét. De csak 19 évesnek néz ki. Egy palotában él, és két bejárata van. Van egy bejárat a tenger felől, és egy a szárazföldön. De szerintem te a tenger felőlit használd!

- Rendben anyám. Mikor mehetünk oda?

- Most azonnal mehetünk. Az útvonal a következő: Elúszunk egészen Fairfort városáig, és felhívjuk Anne-t, hogy küldjön egy autót, és körülbelül fél nap alatt ott lesznek.

- Rendben, akkor visszaúszok a szárazföldre, és összecsomagolok, majd visszajövök ide.

 E szavak után Hidrolus visszaúszott, összecsomagolt, és visszaúszott Tarnra a csomagjával együtt. Odaúszott az anyjához, és elkezdtek beszélgetni:

- Fiam, ennyi mindent akarsz magaddal vinni? - ámult Androméda.

- Igen, miért?
- Mert hosszú az út, és szerintem nem fogod tudni a kezedbe vinni sokáig.
- Akkor mit tegyek?
- Akkor legyen az, hogy a Aldley-tengerig te viszed a csomagot az erőddel, és onnantól én átveszem, és a Wynne szigetekre úszunk, és ott megpihenünk. Majd a következő nap a Wynne-ről a Esterhamig te viszed a csomagod, majd onnantól egészen Fairfortig én majd viszem magammal. Ha embert látunk merülni, akkor hagyjuk a bőröndödet lesüllyedni a tenger fenekére, és láthatatlanná válunk, de ha sokáig vannak lent, akkor majd rájuk uszítjuk a sellőkkel barátságos cápákat, mert mi sellők ránézésre megtudjuk állapítani, hogy melyik cápa barátságtalan, és melyik barátságos. - mesélte a tervét Androméda.
- Rendben anya, menjünk! - egyezett bele Hidrolus.
 Majd a terv szerint elindultak Fairfort felé. Ott felhívták Anne-t a mobiltelefon számán. És megszálltak egy közeli motelbe. 13 óra múlva meg is érkezett az autó Fairfortba. Hidrolus és az édesanyja felszállt rá, és Tenebumra utaztak. Ott egy magas, fekete hajú, sötét barna szemű lány fogadta őket:
- Én Anne Darkness vagyok. Már egy csomó éve itt élek a családommal. Gyertek beljebb! - mondta ravasz mosollyal.
 Bementek, és egy nagy teremben találták magukat, ahol egy csomó embert láttak maguk előtt. Az emberek két tömbbe tömörültek, és közöttük egy magas, feketés hajú, kék szemű férfi állt. Kék szeme ugyanolyan volt, mint Hidrolus tengerkék szeme. A szemük olyan kék volt, mint a Karib-tenger. Hidrolus a szeme kékséget, a nagyapjától örökölte. Poszeidóntól. Amint az emberek meglátták Anne-t, és Hidrolus-ékat, rögtön meghajoltak. Anne, pedig csak biccentett, és megszólalt:
- A tiszteletetekre idehívtam a palotám összes alkalmazottját, és lakóját. Meg a férjemet is - mutatott először a bal tömbre, majd a jobb tömbre, és végül a magas férfira.
- A nevem Chistopher White, Anne férje. Angyal vagyok - kezdte a bemutatkozást a feketés hajú férfi - Az angyalok királya. - fejezte be, miközben kezet nyújtott Hidrolusnak, majd megcsókolta Androméda kézfejét.
- Az én nevem Hidrolus, és Poszeidón unokája vagyok. Isten negyedvér, és sellő és szirén keverék - mutatkozott be.
- Örülök, hogy megismerhettelek - biccentett Christopher.
- Az én nevem Androméda, és én egy görögországi sellő vagyok. De már 7 éve Tarn szigetén élek - folytatta a bemutatkozási láncot Androméda is, mire Christopher szintén biccentett.
- Én nem tudnék ilyen könnyen bemutatkozni, mint ti, mert az évek során sok minden voltam. A képességeim csak jöttek és mentek. De legegyszerűbben így jellemezném magam: Isteni származású sellő-angyal keverék, időszakos pluszképességekkel - mondta sóhajtva Anne.
- Anne, ez nem baj - mosolygott Hidrolus.
- Rendben. Mivel már hosszú utat tettetek meg, ezért hagylak titeket pihenni. Ne feledjétek, hogy 12:30-kor lesz az ebéd. Addig pedig azt csináltok, amit akartok. - mondta Anne.
- Anne! Én pihenni itt pihenek, de még ebéd előtt vissza szeretnék menni Fairfortba. Onnantól pedig vissza Tarnra - szólt közbe Androméda.
- Te nem maradsz itt? - vonta fel a szemöldökét Christopher.
- Nem, nem maradok itt, csak idekísértem a fiam. Nekem a rajban a helyem. - jelentette ki Androméda.
- Ebben az esetben hadd kísérjelek el téged. Legalább Fairfort városáig - ajánlotta fel Anne.
- Nem foglak zavarni? - kérdezte Androméda.
- Nem ez nálam természetes. De most menjetek fel pihenni, mert biztos fáradtak vagytok - mondta Anne, ellentmondást nem tűrő hangon.
 Szóval ez után a vendégek felmentek a szobájukba. A szobájába érve Hidrolus rögtön ledőlt az ágyra, és el is aludt. Androméda is ugyanezt tette, de mielőtt ledőlt volna az ágyára, megivott legalább fél liter vizet. Mivel ő egész életét a vízben töltötte, ezért egészen addig víz vette körül. Lábakon járni se szokott hozzá igazán, de a Wynne szigeteken egy elhagyatott tengerparton a Holdgyűrűjével átalakult, és ott gyakorolta a járást. A Holdgyűrű egy olyan gyűrű, aminek a köve magába zárja a Holdfényt, ami a sellők számára fontos. (...)
 Pontosan 12-kor Anne bekopogtatott Androméda szobájába. Majd pár perc múlva lementek az alagsorba. Az alagsorban voltak könyvespolcok. Anne elkezdett kivenni egy Sellők titkai c. könyvet, és a könyvespolc elhúzódott, és bementek egy barlangszerű helyre. Ott volt egy medence, és kétoldalt két szoba. A medencében a Fairley folyó vize folyt. Mind a ketten a medencébe vetették magukat, és a Aldley-tenger felé vették az irányt.

Prológus

 Kronosz-nak - a görög titánistennek - három fia született: Zeusz, Poszeidón, és Hádész. Zeusz az ég és a villámok ura. Hádész az alvilág istene, a holtak ura. Poszeidón tenger királya; hatalma kiterjed a tavakra és a folyókra is.

 Mivel Poszeidón a víz istene, ezért találkozhatott misztikus vízi teremtményekkel, ilyenek a szirének, a sellők, a naiaszok, a néreiszek. Egyszer Poszeidón egy emberbe is szerelmes lett, és született egy fia, aki Percy Jackson a félisten, de nem lehetett vele, nem nevelhette fel, majd visszament a tengerbe, ahol egy szirén vigasztalta meg. A barátságból lassan szerelem lett, és ott is született egy fia. Az ő neve Aquam lett. Ő már nem félvér. Mert csak azt nevezzük félvérnek, aki félig ember, és félig isten.

 Mivel Poszeidón őt se nevelhette fel, ezért az anyjával maradt, és szirénként élte az életét, de kapott pár hatalmat az apjától. Például a víz meggyógyította, ha megsebesült. Vagy irányíthatta a vizet. Dagályt vagy apályt idézhetett. Vagy tudott a víz alatt lélegezni. Így egyszer amikor úszott a víz alatt találkozott egy sellővel, és ahogy minnél többett találkozhattak, szerelem bontakozott ki, majd házasság lett belőle. Két gyermekük született; egy lány és egy fiú. A lányt Sirénának, a fiút Hidrolusnak nevezték el. Hidrolusnak a 13. életévében kínőtt az uszonya, de csak akkor volt uszonya, ha vízhez ért. Egy csepp víz is elég volt az átalakuláshoz.

Majd a 14. életévében átköltöztek egy misztikus szigetre, a Tarnra. A sziget az ottani sellők otthona. Eleinte nem szerették, és nem akarták befogadni a rajba, mert van egy berögződésük. Miszerint a férfiszirének gonoszak és veszélyesek. Főleg ha náluk van a háromágú szigony. Ha teliholdkor a szigony Tarn holdmedencéjébe kerül, akkor elpusztítja a medencét. Így hát néhány évig csak Sirena és az anyja került be a rajba és Hidrolus emberként a szárazföldön élt. Amikor a raj úgy döntött, hogy befogadja őt, akkor ő elutasította. Arra hivatkozott, hogy sokáig a szárazföldön élt, és már megszokta, és már nem kell befogadnia őt a rajnak. Így hát a raj sellőlányai azt mondták neki, hogy: „ Te tudod, hogy csatlakozni szeretnél-e a rajhoz, most ha nem akarsz, akkor majd később is megteheted.”

 Attól a perctől kezdve semmi köze sem lett a vízhez, és úgy élte az életét, mint egy ember. Lábakon járva a szárazföldön, kerülve a vizet.